Nagyon sok szülő keres meg azzal, hogy a gyermeke nem szeret tanulni, nehezen motiválható, halogatja a feladatokat, vagy egyszerűen úgy érzi, hogy nem megy neki.
Ilyenkor könnyen megszületik az a gondolat, hogy a gyerek lusta, nem elég kitartó, vagy egyszerűen nincs benne elég akarat.
Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb esetben nem ez áll a háttérben.
Érdekes módon a gyerekek legtöbbször nem általános tanulási nehézséggel érkeznek, hanem egy konkrét megmérettetés előtt.
Egy felvételi.
Egy vizsgaidőszak.
Egy fontos dolgozat.
És ezekben a helyzetekben nagyon gyakran ugyanaz rajzolódik ki.
Az önbizalom kérdése.
A gyerek sokszor nem azért nem tanul, mert nem akar, hanem mert nem hiszi el, hogy képes rá.
Az egyik legfontosabb kérdés, amit érdemes feltenni a gyereknek:
Mit szeretnél elérni?
Mi lenne számodra siker?
Sok gyerek nem azért motiválatlan, mert nem akar fejlődni, hanem mert nem látja maga előtt a célt, és így nem tud kapcsolódni hozzá.
Amikor a cél láthatóvá válik, akár leírva vagy lerajzolva, az agy elkezdi valóságként kezelni.
És itt jön egy nagyon fontos rész.
Nem a cél önmagában motivál, hanem az érzés, amit kivált.
Ezért érdemes megkérdezni:
Milyen érzés lenne, ha ez sikerülne?
Ha a cél túl nagy vagy túl távoli, a gyerek nem tud hinni benne, ilyenkor érdemes kisebb, elérhető lépésekre bontani.
A következő kulcskérdés nem az, hogy mennyit tanul a gyerek, hanem az, hogy mit hajlandó megtenni rendszeresen.
Sokszor egy napi 10 perc gyakorlás is sokkal többet ér, mint egy ritka, nagy nekifutás.
A kulcs nem a kényszer.
Hanem a belső hajlandóság.
A gyerekeknek idő kell ahhoz, hogy az új információkat beépítsék.
Ezért nagyon fontos, hogy kérdezhessenek, visszakérdezhessenek, megérthessék a saját tempójukban.
Ha sürgetjük őket, vagy nem hagyunk időt a megértésre, könnyen kialakul bennük az érzés:
„én ehhez nem vagyok elég jó”
És innen már csak egy lépés az önbizalom csökkenése.
Sok szülő zavarónak érzi, ha a gyerek tanulás közben mozog.
Pedig a gyerekek idegrendszere természetes módon mozgásban működik a legjobban.
Ha izeg-mozog, az sokszor nem ellenállás, hanem annak a jele, hogy szüksége van egy kis szünetre vagy új impulzusra.
Egy rövid mozgás, játék vagy séta után sokkal könnyebben vissza tud kapcsolódni a tanuláshoz.
A gyerekek egyik legnagyobb erőssége a képzelőerejük.
Ha ezt bevonjuk a tanulásba, a tananyag élővé válik, és sokkal könnyebben rögzül.
Egy egyszerű kérdés is sokat számít:
„Szerinted mi lesz az eredmény?”
Ezzel a gyerek kapcsolatban marad a saját belső tudásával, és nem csak mechanikusan old meg feladatokat.
Fontos látni, hogy a gyerekek nem „külön működnek”, hanem egy családi rendszer részei.
Nagyon gyakran előfordul, hogy a gyerek nehézségei nem csak róla szólnak, hanem a családi dinamika részei.
Ezért is dolgozom úgy, hogy 18 év alatti gyermeknél legalább az egyik szülővel is találkozom.
A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor a szülő is ránéz a saját működésére, a gyerek folyamata is könnyebben elindul.
Ha egy gyerek felvételi előtt áll, vizsgától fél, vagy elvesztette a hitét magában, akkor sokszor nem a tananyaggal van a legnagyobb nehézség.
Hanem azzal, hogy nem bízik önmagában.
És amíg ez nem változik, addig a tanulás is nehéz marad.
Ezért hoztam létre az Önbizalomnövelde fókuszált folyamatot, amely kifejezetten ezekre a helyzetekre ad támogatást.
👉 https://krauszzsofia.com/onbizalom-novelde/
A tanulás nem csak arról szól, hogy mennyi információt tud egy gyerek elsajátítani.
Hanem arról is, hogy mennyire hisz magában, mennyire érzi magát biztonságban, és mennyire kap támogatást közben.
És amikor ezek a helyükre kerülnek, akkor a gyerekek sokszor meglepően gyorsan elkezdenek kibontakozni.
Ha pedig úgy érzed, hogy ebben szeretnél segítséget kérni,
szeretettel kísérlek az utatokon.