Előfordult már veled, hogy egy helyzetben pontosan tudtad volna, mit kellene tenned, mégsem azt tetted, majd utólag csak álltál magad előtt értetlenül, és azt kérdezted, hogy „ezt miért így reagáltam le?”
Sokan ilyenkor hajlamosak magukat hibáztatni, azt gondolni, hogy nem elég erősek, nem elég tudatosak, vagy egyszerűen „rosszul működnek”.
Pedig nagyon sokszor nem erről van szó.
Hanem arról, hogy stressz alatt egészen másképp működik az idegrendszerünk.
A stresszről sokan úgy gondolkodnak, mint valami rosszról, amit ki kellene zárni az életünkből, pedig valójában egy ősi, túlélésünket szolgáló biológiai reakció.
Amikor a test fenyegetést érzékel, azonnal aktiválódik egy automatikus válasz, amely arra készít fel, hogy megvédjük magunkat.
Harcolj vagy menekülj.
Ilyenkor az energia a végtagokba áramlik, a test felkészül a gyors reakcióra, és minden erőforrás arra koncentrál, hogy azonnal cselekedni tudjunk.
Ez a mechanizmus egykor életet mentett.
Ma viszont egészen más helyzetekben kapcsol be.
A legtöbb ember életében ma már nem fizikai veszélyek aktiválják ezt a rendszert, hanem érzelmi és mentális helyzetek: egy konfliktus, egy elvárás, egy bizonytalan élethelyzet, egy kapcsolatban megélt feszültség vagy akár egy belső bizonytalanság.
A test azonban nem tesz különbséget.
Ugyanaz a túlélő reakció indul be, mintha valódi veszély fenyegetne, és ilyenkor történik valami, ami sok mindent megmagyaráz.
Amikor stresszben vagyunk, a test az energiát elvonja azoktól a rendszerektől, amelyek ilyenkor nem „fontosak” a túlélés szempontjából: az emésztéstől és a gondolkodástól.
Ezért van az, hogy stresszes állapotban nehezebben koncentrálunk, nem látjuk tisztán a helyzeteket, és sokszor utólag megbánjuk a reakcióinkat.
Nem azért, mert nem tudnánk jobban működni, hanem mert abban a pillanatban nem férünk hozzá a teljes gondolkodási kapacitásunkhoz.
Ilyenkor nem választunk, hanem reagálunk.
Amikor egy helyzetben erős érzelmeket élünk át, a test és az idegrendszer összekapcsolja a helyzetet azzal az érzelmi állapottal, amelyet akkor megéltünk.
Később, amikor egy hasonló helyzet jelenik meg, a test automatikusan előhívja ugyanazt a reakciót.
Így alakulnak ki azok a stresszhez kötődő viselkedési minták, amelyek egy idő után szinte észrevétlenül működtetnek bennünket.
És ilyenkor azt élhetjük meg, hogy egyre több helyzetben reagálunk automatikusan, mintha beszűkülne a mozgásterünk, és nem tudnánk igazán szabadon dönteni.
A kineziológia egy stresszoldó módszer, amely abban segít, hogy ránézzünk arra, mi történik bennünk ezekben a helyzetekben.
Nem csak arra, hogy mi a probléma, hanem arra is, hogy
mi váltja ki a stresszt, milyen érzések kapcsolódnak hozzá, és milyen minták aktiválódnak ilyenkor bennünk.
Az izomteszt segítségével a test visszajelzéseit használjuk, mert a stressz nem csak gondolat, hanem a testben is jelen van, és a test nagyon pontosan megmutatja, hol billen ki az egyensúly.
A folyamat során azokkal az érzelmi blokkokkal dolgozunk, amelyek miatt újra és újra ugyanúgy reagálunk.
Amikor a stressz oldódik, nem feltétlenül az történik, hogy az élethelyzetek eltűnnek, hanem az, hogy másképp kezdünk reagálni rájuk.
Megjelenik egyfajta belső nyugalom, tisztábban látjuk a helyzeteket és újra elérhetővé válik az a képességünk, hogy válasszunk.
Nem automatikusan reagálunk, hanem tudatosabban döntünk.
És sokszor ugyanaz az élethelyzet, amely korábban teljesen kibillentett bennünket, egyszerűen elveszíti az erejét.
A cél nem az, hogy soha ne legyen stressz az életünkben. Ez nem is reális.
A cél sokkal inkább az, hogy stresszhelyzetben is képesek legyünk önmagunk maradni, és ne veszítsük el a kapcsolatot a saját belső stabilitásunkkal.
Ha pedig azt érzed, hogy a stressz gyakran átveszi az irányítást az életedben, és szeretnél rálátni arra, mi történik benned ezekben a helyzetekben, akkor a kineziológia egy olyan eszköz lehet, amely segít visszatalálni ehhez az egyensúlyhoz.
Szeretettel kísérlek az utadon.